Verebélyi Izabella vagyok. 2003-2007 között a Karacs Ferenc Gimnázium tanulója és a Kollégium lakója voltam. Az érettségi megszerzése után, főiskolai tanulmányokat kezdtem. 2010-től a nyíregyházi kórházban kezdtem dolgozni, majd megszereztem a BSc ápoló végzettségemet. 2018-tól részlegfelelős ápolóként tevékenykedem, mellette pedig, ápoló hallgatókat oktatok. Valamint folyamatosan képzem magam egyéb területeken is. Mindezek mellett, amire a legbüszkébb vagyok, hogy anyuka lehetek.
A kollégiumi éveimre visszagondolva, rengeteg emlék jut eszembe. A közös filmnézések, sütögetések, az ünnepekre való készülődések, a végzősök búcsúztatása és az újak várása. De, talán röviden úgy tudnám jellemezni legjobban a kollégiumot, mint egy nagy családot. Tele nagynénikkel, nagybácsikkal és rengeteg unokatestvérrel. Kamaszként az ember feszegeti a határait, hogy megtudja ki is ő valójában, és milyen értékei vannak. Ebben mindig segítő támaszt nyújtottak a nevelőink. A konyhás nénik mindig tudták, hogy kinek mi a kedvence, és kedves mosollyal nyúltak a repetázni vágyók tányérja után. Laci, a karbantartó is mindig talált mindenkivel egy-két közös mondatot. A kollégium lakói között, pedig kapcsolatok épültek ki. Kivel szorosabb, kivel kevésbé. De egy biztos, szavak nélkül is mindenki tudta, hogy kinek milyen a hangulata, és mikor van szükség támogatásra.
Nos, az emlékeimben én így őrzöm ezeket az éveket. Bízom benne, hogy minden jelenlegi és jövőbeni „lakó” is megtapasztalja mindezt, és ezzel is gazdagodva vág neki a nagybetűs életnek.
