Mint kollégiumunk volt diákját, kerestünk meg téged, egy interjú keretében a kolis évekre történő visszaemlékezésre. Röviden bemutatkoznál az olvasóknak?
-Sziasztok! Borbás Anikó vagyok, 24 éves és Tökölön élek. 2014-2019-ben voltam kollégista. Jelenleg a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben dolgozom mint börtönőr, lassan már 3 éve.
Van-e esetleg máig tartó kapcsolatod volt Karacs kolisokkal, nevelőkkel?
-Igaz, hogy messzire kerültem a szülővárosomtól és Püspökladánytól, de úgy érzem, hogy azok a barátok vagy kialakult barátságok megmaradtak. Mái napig hívok olyat, aki mondjuk a szobatársam volt. Viszont a tanárokkal is nagyon jó kapcsolatot sikerült fenn tartanom és örömmel megyek vissza hozzájuk évente 1-2 alkalommal.
Hogy tudnád megfogalmazni a püspökladányi kollégiumi évek milyen többletet jelentettek, vagy akár most is jelentenek számodra az életedben?
-Az elsődleges, amit megtanított az az volt, hogy milyen kicsit ki szakadni a szülői fészekből és el kezdeni önállósodni, persze kicsi segítséggel. A kollégium rengeteg élményt és lehetőséget adott sokunk számára. Az élmények azok a versenyek és a kirándulások voltak, amelyeken sokan nagyon szívesen részt vettünk és el sem hittük, hogy például Bulgáriába ki jutunk. A lehetőség pedig a jogosítványszerzés, amelyet nagyon ki tudok emelni, de például benne volt az ingyenes tanári korrepetálás is, amely megkönnyítette az iskolában való felkészülést.
Így most a jelenedre szeretnénk rákérdezni, mi változott az életedben azóta, hogy kiléptél a kollégiumunk falai közül?
-Én a gimnáziumban belügyi rendészeti fakultáción végeztem és tudtam, hogy nekem ezen a pályán kell tovább mennem. 2021-ben haza jöttem Németországból és Tökölre költöztem, hogy a tököli börtönbe dolgozzak. Megtanultam a kollégiumban önállósodni és spórolni, amit most hasznosítok, mivel most költözök újra el egyedül.
Ha röviden, egy szóban bele tömörítve szeretnéd jellemezni a hajdani kollégiumodat – mint egykori kollégista -, mit jelentett számodra?
-Számomra, mint lehetőség volt ez a kollégium. 3-as iker egyike vagyok és a szüleinknek nehéz lett volna 3 gyereket egyszerre beiskolázni. Amikor megtudtuk, hogy van ez a lehetőség, akkor jelentkeztünk egyből és be is válogattak. Segítség volt a szüleinknek is és nekünk is egyszerűbb volt így minden. Megtanított az ott létem sok mindenre és ez nagy befolyásolója a jelenlegi énemnek.
Ha szeretnél visszaemlékezni a kolis évekre, van olyan kedves történeted, amit szívesen felidézel?
-Volt egy pár nagyon jó emlékem, de ha egyet ki szeretnék emelni, akkor az volt az egyik kedves történetem, amikor szilencium volt és meg akartam ijeszteni a szobatársamat. Ő ki ment a WC-re én addig be bújtam a szekrényébe, ha vissza jön, akkor ki tudjak ugrani. Hát nem úgy sült ki a tréfa, mivel be jött Kadosa tanár úr és meglátta, hogy ott bujkálok. Ki nyitotta az ajtót, rám mosolygott és rám lakatolta az ajtót 😀
Hála istennek nagyon jó a kapcsolatom a tanárokkal és sokat viccelődtem velük is.
