Sziasztok, Dávid vagyok! Jelenleg mérnökinformatikus hallgató vagyok Budapesten, azonban még csak hamarosan lesz 1 éve, hogy végeztem a gimnáziummal és ezzel együtt távoztam egykori ideiglenes otthonomból, a Karacs Ferenc Kollégiumból.
Minél több időt töltöttem el a kollégiumban, annál jobban szerettem ott lenni. Az ott töltött időre visszagondolva sok pillanat felvillan, amikor jól éreztem magam a barátaimmal és a nevelőtanáraimmal. A kollégiumban tanítottak meg egy napirendre, amely nagyban segítette a mindennapjaimat. Minden reggel zenére keltünk, aztán reggeli, majd irány az iskola. Ez alapján elég monotonnak tűnhet, de a kollégiumi lét nem csak ebből állt.
Megismerhettem új embereket az együttélésnek köszönhetően, akik közül került ki néhány kedves barátom is. Szívesen emlékszem vissza a kolis programokra, pl. az egri kirándulásra, a szerencsi csokigyárlátogatásra és más kirándulásokra, amikre a kollégium nélkül nem lett volna se motivációm, se lehetőségem elmenni. Azonban a délutáni társasozások voltak a kedvenceim, amikhez sajnos csak utolsó éveimben csatlakoztam. Ezek során családias hangulatban nevettünk és játszottunk barátaimmal és tanáraimmal.
A Karacs Ferenc Kollégiumban kellemesen tölthettem gimnazista éveimet szerető tanáraim társaságában. Visszagondolva hiányoznak az ott töltött idők.
