Minden évben sírós-nevetős már a készülődés is erre az eseményre. Mit kellene elmondanunk, amitől azt érzik, hogy nagyon fontosak nekünk. Szép legyen, emlékezetes és érezzék, hogy örömet szeretnénk szerezni nekik. Olyat, amely elkíséri őket az érettségi, illetve a szakmai vizsgák nehéz időszakában is. Milyen képeket rakjunk a ppt-be? Mennyit és mit idézzünk fel az emlékekből szóban? Te mit mondasz el útravalónak? Jó lesz ez az idézet a tablóra? Szerintetek ezt a könyvet kapja ez a gyermek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel nevelőtestületünkben. Mindenki arra törekedett, hogy tényleg örömteli legyen ez a búcsú.
Kollégiumunkat díszbe öltöztettük, ahogyan szívünket is. A műsor összeállítására, a versek keresésére, a búcsúbeszédek megírására a tanulók bevonásával került sor. Senkit nem kellett rábeszélni a szereplésre, magukénak érezték ezt az eseményt.
A Ballagó diákjaink a tarisznyájukba útravalót, kezükbe virágot, valamint tablót kaptak intézményünktől. Délután négy órakor a csengőszóra indultak el a végzősök csoportvezetőik vezetésével a kollégium feldíszített folyosóin. Ezután az 1-es teremben folytatódott az ünnepi műsorral a ballagásunk. Megnéztük közösen a régi képekből összeállított ppt-t, meghallgattuk a végzősök csoportvezetőinek búcsú szavait, melyek emlékeket idéztek és sok-sok jókívánságot tartalmaztak. A jutalomkönyvek is ekkor kerültek átadásra. Pánti Zsuzsa diákönkormányzatot segítő pedagógus méltatta és búcsúztatta a kollégium volt és jelenlegi tagjait, munkájuk elismeréseként pedig emléklapot és jutalomkönyvet adott át elbúcsúzó diákjainknak.
Végül – a hagyományoknak megfelelően – végzőseinket kikísértük az udvarra, ahol az általuk megírt léggömböket, közösen eresztették a magasba.
A búcsúzás szép, meghitt, könnyes pillanatai voltak ezek.
A kollégium nevelőtestülete
