Igen, most sem maradhatott el a az immár négy éves múltra visszatekintő
Karacs Koli válogatott – Tomka fiúk
hagyományos óévet záró futballmeccs a ladányi sportcsarnokban.
(A „fiúk” meghatározás rám nézve kicsit hízelgő, hiszen mint családapa én már öregfiúnak számítok, de mivel „Jó az öreg a háznál” – azaz a focikapuban – és hát mint híd fiaim és kolis „fiaim” között, természetesen helyet kaptam családi csapatunkban.)
A mérkőzés presztízsét csak barátságossága múlta felül; a nagy múltú játékvezető sípja egyetlen egyszer sem kellett, hogy szabadrúgást fújjon az ötven perc alatt.
Izgalom hiányára a közönség sem panaszkodhatott, mivel hol az egyik, hol a másik csapat szerezte meg a vezetést. A rendes játékidő aztán 5:5 arányú döntetlennel végződött, a hosszabbítás hatodik, aranygólját viszont a Tomka fiúk találata hozta.
Örültem fiaink játékának, becsületes küzdelmének, és hogy az eredményt mindkét oldalról nemes sportszerűséggel dolgozták fel.
Ajándékozás, együttes fotó, az élmények öltözői kicserélése, barátságok mélyülése …
Ja, és az összetett állása négy év után 2:2! Ha Isten is akarja és megtehetjük, jövőre valamerre billenni fog a mérleg.
2023. december – Tomka János nevelőtanár, Karacs Kollégium
