A diákönkormányzat és a nevelőtanárok segítségével szépítgettük a kollégiumot, beszereztük az ajándékokat, megszerveztük és segédkeztünk az április 29-én tartott végzős búcsúztatón.
Az ünnepi esten meghitt műsor keretében és feledhetetlen visszaemlékezésekkel búcsúztattuk el végzőseinket.
Diákönkormányzati tevékenysége és közösségi szerepvállalása elismeréseként elismerő oklevelet vehetett át Berki Vanda.
Pánti Zsuzsa
nevelőtanár
Zsupkó Bernadett vagyok 2012-ben jelentkeztem az AJKP-programba, ahova fel is vettek és kollégista lettem. Először szokatlan és nagyon új volt a környezet, de 1-2 hét után feltaláltam magam. Olyan barátnőt találtam itt, akivel azóta is szoros barátságot ápolunk. Olyan programokon vehettem részt, amibe azelőtt nem volt részem.
Az évek alatt az motivált, hogy minél jobb jegyeket szerezzek, és sikeresen leérettségizek. Elsősorban nem másoknak, hanem magamnak szerettem volna bizonyítani. Nagyon sok segítséget kaptam a kollégiumi nevelő tanároktól. Miután 2017-ben leérettségiztem ezután a pedagógiai és családsegítő munkatárs szakot végeztem el.
Mivel Bárándon lakom, a közelben kerestem munkahelyet. Fel is vettek a Bárándi Humán Szolgáltató Otthonba terápiás munkatársnak. Már több mint két éve itt dolgozom. Elmondhatom, hogy hivatásom lett ez a munka. Nagyon szeretek rászorult beteg emberekkel foglalkozni, segíteni. A kollégákkal is nagyon jó kapcsolatot tartok fenn.
Az AJKP- program mutatta meg, hogy mi az én utam, milyen területen kell dolgozzak, hogy a munka boldoggá tegyen, és ne csak a megélhetésemet biztosítsa.
Az itt töltött éveim lezárásaként tankerületi dicséretben is részesültem.
AJKP Művészeti Fesztivál, Vásárosnamény 2024
Április közepén ismét kedves barátokkal, ismerősökkel találkoztunk az AJKP Művészeti Fesztiválon. A rendezvényre április 12-14-e között került sor hét kollégium részvételével; Baktalórántháza, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Ibrány, Püspökladány és Törökszentmiklós diákjai érkeztek egy mozgalmas, vidám hétvégére.
Pénteken délután megérkeztünk, a program 18 órakor a megnyitóval vette kezdetét. Kulcsár Judit igazgató asszony köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd az egyes kollégiumok képes bemutatóit láthattuk az elmúlt egy év történéseiről. Az ibrányi kollégisták egy vidám, hangulatos kisfilmmel mutatkoztak be, mellyel nagy sikert arattak. A bemutatókat a közös vacsora követte, majd egy jó hangulatú diszkó zárta a napot a szakközépiskola aulájában.
Szombaton reggel már mindenki nagyon izgult a kulturális bemutató előtt, melyre kilenc órától került sor a szakközépiskola nagy aulájában. Huszonnyolc egyéni és csoportos műsorszámot láthattunk délelőtt különböző művészeti kategóriákban. Ezek között volt ének, vers, hangszeres zene, néptánc, modern tánc, vidám jelenet. Ezen kívül képzőművészeti alkotások, festmények és fotók is érkeztek. Valamennyi produkció és alkotás méltó volt a bemutatkozásra, igazi tartalmas kulturális programnak lehettünk részesei. A bemutató végeztével a zsűri tagjai értékelték a műsorszámokat, az értékelést kifejező cím oklevelekre került. A díjak átadására kora délután került sor, Molnár Lajos mentor, a zsűri elnöke minden produkciót méltatott, kiemelve azok eredetiségét, értékeit. A szereplők az oklevelekkel együtt ajándékcsomagot is átvehettek.
A díjak átadása után a kollégium különböző helyszínein és a sportpályán játékos vetélkedő kezdődött, melyre nyolc fős, vegyes csapatokat állítottak össze a szervezők. A feladatok érdekesek és szórakoztatóak voltak, a „szervszállítás”-tól a diótörésen át a mocsárjárásig, a rönkhajítástól a hullahopp karikás játékig. Az utolsó feladat a város egy épületének felismerése, felkeresése és az épület előtt egy fotó készítése volt. A vetélkedő is igazi vidám programnak bizonyult, valamennyien nagyon jól szórakoztunk. A napot egy jó hangulatú, „pörgős” diszkóval zártuk.
Vasárnap délelőtt zárult a program. Örülünk, hogy ismét együtt lehettünk a Művészeti Fesztiválon, már alig várjuk, hogy jövőre is találkozzunk!
Kollégiumunkat Földi Gergő, Farkas Liliána, Sipos Edit, Sipos Erika és Szatmári Ágnes képviselte produkciókkal és képzőművészeti alkotással.
Mindenkinek szívből gratulálunk!
Csáki Judit
Karacs Ferenc Kollégium
nevelőtanár
A Digitális Témahét alkalmából kollégiumunk tanulói előadáson vettek részt, melynek témája: Digitális veszélyek, pénzügyi ragadozók.
A foglalkozás keretében feleleveníthették eddigi tudásukat fenti témában, illetve oktató film megtekintésére is sor került, melynek segítségével webáruházak, fizetési linkek, online adok-veszek, telefonos banki csalások és egyéb veszélyek lehetőségeit foglaltuk össze.
A tanulók érdeklődőek voltak, számos kérdést tettek fel még a témával kapcsolatban, illetve saját tapasztalataikat is elmondták. Reméljük, hogy az informatív, figyelemfelhívó foglalkozáson elhangzott jó tanácsokat a későbbiekben kamatoztatni tudják.
Verebélyi Izabella vagyok. 2003-2007 között a Karacs Ferenc Gimnázium tanulója és a Kollégium lakója voltam. Az érettségi megszerzése után, főiskolai tanulmányokat kezdtem. 2010-től a nyíregyházi kórházban kezdtem dolgozni, majd megszereztem a BSc ápoló végzettségemet. 2018-tól részlegfelelős ápolóként tevékenykedem, mellette pedig, ápoló hallgatókat oktatok. Valamint folyamatosan képzem magam egyéb területeken is. Mindezek mellett, amire a legbüszkébb vagyok, hogy anyuka lehetek.
A kollégiumi éveimre visszagondolva, rengeteg emlék jut eszembe. A közös filmnézések, sütögetések, az ünnepekre való készülődések, a végzősök búcsúztatása és az újak várása. De, talán röviden úgy tudnám jellemezni legjobban a kollégiumot, mint egy nagy családot. Tele nagynénikkel, nagybácsikkal és rengeteg unokatestvérrel. Kamaszként az ember feszegeti a határait, hogy megtudja ki is ő valójában, és milyen értékei vannak. Ebben mindig segítő támaszt nyújtottak a nevelőink. A konyhás nénik mindig tudták, hogy kinek mi a kedvence, és kedves mosollyal nyúltak a repetázni vágyók tányérja után. Laci, a karbantartó is mindig talált mindenkivel egy-két közös mondatot. A kollégium lakói között, pedig kapcsolatok épültek ki. Kivel szorosabb, kivel kevésbé. De egy biztos, szavak nélkül is mindenki tudta, hogy kinek milyen a hangulata, és mikor van szükség támogatásra.
Nos, az emlékeimben én így őrzöm ezeket az éveket. Bízom benne, hogy minden jelenlegi és jövőbeni „lakó” is megtapasztalja mindezt, és ezzel is gazdagodva vág neki a nagybetűs életnek.
A Berettyóújfalui Tankerületi Központ intézményeiben, idén is megrendezésre kerültek a tudásmegosztó rendezvények. Szerte a vármegye több településének iskolájában, április 8.-án, hétfőn zajlottak az előadások, bemutató órák és foglalkozások.
Kollégiumunk nevelői is meglátogatták a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium foglalkozását, illetve részt vettek a püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskolában megszervezett jógyakorlat átadó előadáson.
A jó hangulatú foglalkozások sok hasznos tapasztalatot, és gyümölcsöző munkakapcsolatot jelentettek számunkra.
Ahogy most visszagondolok a kollégiumi évekre, egy mosoly fut végig az arcomon. A kollégium nemcsak egy lakhely volt számomra 2006-2011 között, hanem egy olyan közösség, ahol barátságokat kötöttem, és életre szóló élményekkel gazdagodtam. A kollégiumi évek alatt megtanultam a csapatmunka, az együttműködés és az önkifejezés fontosságát. Ezek az értékek nemcsak a diákéveim alatt, hanem azóta is elkísérnek mindennapi életemben. Mindig segítettek, legyen szó tanulásról, vagy épp tanácsadásról. Mindig volt egy kedves szavuk hozzánk, és segítettek egyengetni az útjainkat. Rendszeresen szerveztek programokat, ezzel is színesítve a szürke hétköznapokat.
A közös élmények és nehézségek által megszilárdult barátságok olyan kincsek, amiket örökké magammal viszek. A kollégiumban tanultam meg az időmenedzsment fontosságát, és megértettem, hogy a kitartás és az elkötelezettség kulcsfontosságú a céljaink elérésében.
Számos kihívással néztem szembe az azóta eltelt időszakban. Különösen kiemelkedő, hogy Angliában szereztem tapasztalatot és tanultam tovább. Külföldre költöztem, és teljes állás mellett nem 1, nem 2 és nem 3 különböző tanulmányt végeztem el az évek során. 10 év menedzseri tapasztalatot konyhafőnök- és étterem vezető helyettesként, valamint egy bolti szuperlánc éjszakai menedzsereként szereztem.
Úszó edző- és személyi edzői szakmában találtam meg leginkább önmagam, és lassan egy éve, hogy saját kis cégemet létrehoztam és igazgatom. Ezen kívül folyamatosan fejlesztem magam különböző képzéseken és tanulmányokon keresztül. Jelenleg is! Sport- és fitneszversenyeken teszem próbára a határaimat. Életem során sok helyet bejártam, mint például Franciaországot, Romániát, Luxemburgot, Németországot, Belgiumot, Spanyolországot, Angliát (természetesen), de a legkedvesebb számomra Dubai volt.
A kollégiumi évek alatt kialakult pozitív életszemlélet és motiváció segítettek abban, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Büszke vagyok arra, amit azóta sikerült elérnem, és mindemellett fontos számomra, hogy a kollégiumi évek értékeit továbbra is ápoljam és továbbadjam. „Nem az a fontos, hogy honnan jöttél, hanem, hogy hova tartasz!” És azt se felejtsd el, hogy „You can achieve anything you put your mind to!” – azaz, ha elszánt vagy és kitartó, akkor megvalósíthatsz bármit!
Mint kollégiumunk volt diákját, kerestünk meg téged, egy interjú keretében a kolis évekre történő visszaemlékezésre. Röviden bemutatkoznál az olvasóknak?
Van-e esetleg máig tartó kapcsolatod volt Karacs kolisokkal, nevelőkkel?
Hogy tudnád megfogalmazni a püspökladányi kollégiumi évek milyen többletet jelentettek, vagy akár most is jelentenek számodra az életedben?
Minden osztálytalálkozón elhangzik, hogy a nagybetűs életben ki, milyen vágyát, célját tudta elérni, hogyan boldogul felnőttként. Így most a jelenedre szeretnénk rákérdezni, mi változott az életedben azóta, hogy kiléptél a kollégiumunk falai közül?
Ha röviden, egy szóban bele tömörítve szeretnéd jellemezni a hajdani kollégiumodat – mint egykori kollégista -, mit jelentett számodra?
Dóri! Ha szeretnél visszaemlékezni a kolis évekre, van olyan kedves történeted, amit szívesen felidézel?
Kedves Olvasónk!
Egy új bejegyzés sorozatot szeretnénk elindítani, amely révén lehetőséget kapnak a bemutatkozásra azon diákjaink, akik a kollégiumunkban megszerzett élményeiket örömmel osztják meg az utókorral. A Kollégiumunk Arcai írásokat intézményünkben egykor, illetve jelenleg is tanuló diákjaink írásaiból válogatunk, havonta egy-egy történetet megjelentetve.
Kérem fogadják szeretettel ezeket az írásokat!
A kollégium nevelőtestülete
Először is szeretném megköszönni a felkérést Nádházi Károlyné Marikának. Nagyon megtisztelő számomra, tiszta és őszinte örömmel kezdek neki ennek a bemutatkozó levélnek. Nemcsak azért, mert Marikával jó kapcsolatban maradtunk ennyi év után is, hiszen 1991-1995 között voltam kollégista a Karacs Ferenc Kollégiumban, hanem azért is, mert az ember életének a legmeghatározóbb 4 éve a középiskolai évek.
Egy 3 gyermekes roma család legfiatalabb gyermeke vagyok. A szüleim nem akartak szakközépiskolába íratni, hogy dolgozhassak, mielőbb szakmunkásképzőbe akartak küldeni. De ezt én másképp gondoltam.
Egészen véletlenül kerültem Püspökladányba. Korábban nem is hallottam a településről. Egy volt általános iskolai osztálytársam jelentkezett ide, én Szolnokra szerettem volna menni. Az osztályfőnököm, (későbbi főnököm) végül ide adta be az én jelentkezésemet is, így kerültem Püspökladányba.
Kezdetben varrodákban dolgoztam, aztán voltam szállodai recepcióstól kezdve, napközis gyermekfelügyelőn át, elég sok minden. 4,5 évig dolgoztam asszisztensként Budapesten a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Jelenleg tanítok egy hátrányos helyzetű településen nagyrészt hátrányos helyzetű gyerekeket.
A ruhaipari tanulmányaimon kívül szoftverüzemeltetést is tanultam, tanító szakon szereztem diplomát, közigazgatási szakvizsgát is tettem, és elkezdtem az informatika tanári szakot is, de kiderült, hogy az nem az én utam.
Az ember a középiskolai évei kezdetén elkezdi keresni önmagát, hogy miben jó, mit szeretne élete végéig csinálni és, hogy kiderüljön, mi teszi boldoggá. Ehhez számos út vezet, mikor a főiskolára jártam mellette 3 műszakban dolgoztam egy gyárban, mikor Pesten dolgoztam napi szinten tettem meg a Kisköre-Budapest utat. Akarat és kitartás kell az élethez.
A kollégiumi évek sokat tettek ahhoz, aki ma vagyok. Hogy elhiggyem azt, hogy el lehet indulni egy úton, kellett az a 4 év. Volt benne sok huncutság, móka és kacagás. Volt benne sok tanulás egymástól, egymásról, magunkról. Kezdetben 16-an voltunk egy hálóban és külön volt a tanulószoba. Megtanultunk egymáshoz alkalmazkodni, hiszen együtt kellett élni. Nem volt mindig zökkenőmentes persze, de utólag minden megszépül. Egyszer Pénzes Lajos tanár úr írt nekünk egy színdarabot, eljátszottuk a Hupikék törpikéket az ebédlőben, nagy sikere volt, minden hónapban volt mozi is, akkor a kis kolisok is átjöttek. Ott voltak fiúk is, a nagyban csak lányok voltunk. Egy francia órán is részt vettem, mikor még komolyan gondoltam, hogy megtanulok franciául. Délutánonként eljártunk kosárlabdázni az iskolába. A szilencium 4-kor kezdődött, és csak az utolsó évben lehetett vacsoraidőben is kimenni a városba. Na, és voltak a gimis bulik. Remélem, még mindig vannak ilyen programok. Ott lehetett ismerkedni, táncolni 6-tól 10-ig szigorúan. Az utolsó szám mindig a KFT Afrikája volt, akkor tudtuk, hogy menni kell vissza a kollégiumba.
Végezetül berakok ide egy képet a kollégista időkből, a tablóképemet és egy nemrég készült nyaralós képet, hogy lássátok honnan hová jutottam el. Jelenleg 46 évesen vannak még terveim az életben, és ezt kívánom nektek is, hogy mindig legyen egy tervetek a jövőre nézve, amit megvalósíthattok!
Évek óta hagyomány intézményünkben, hogy mielőtt téli szünetre mennek a gyerekek, közösen készülünk megteremteni a karácsonyi hangulatot. Már az adventi időszakban készülődünk, feldíszítjük a kollégiumot, karácsonyfát állítunk, filmet nézünk, zenét hallgatunk, teázgatunk, és készülünk a karácsonyi műsorunkra. Minden évben igyekszünk személyessé, különlegessé tenni az utolsó adventi esténket. Ebben az évben nemcsak a kollégisták készültek műsorral, hanem a kollégium nevelői bevonva a családtagjaikat is. Közös énekléssel, énektanulással és egy finom vacsorával zárult az este.
